Connect with us

Cel-eb

Macesz és Heilig Gábor elválaszthatatlan társak

Pedig eredetileg az Eszményi-Heilig házaspár fia volt a gazdija.

– Tomi az interneten nézte ki egy menhely honlapjáról a kutyust – kezdi a történetet a zenész.

– Maceszt két testvérével egy autóból rakták ki kartondobozban. Mögöttük épp egy menhelyi dolgozó jött, összeszedte a kölyköket. Kettő gyorsan gazdira lelt, mivel szabályos szálkás szőrű tacskók voltak. Ez szegényke ott maradt másfél éves koráig, mivel a leírás szerint: szálkás szőrű tacskó vaddisznó szőrzettel. Kicsit nagyobb termete azt sejteti, hogy valamelyik nagyszülő félrelépett. Embernél is van ilyen…

Amikor Tomi dolgozott, mi vigyáztunk rá. Nem nagyon akart hazamenni. Így lett a mi kutyánk. Tizennyolc esztendeig volt egy vizslánk: Frakk. Majd’ belepusztultunk, amikor meghalt. Soha többé kutyát! Az okosok azt mondták, ha már kutya, legyen egészen más típus.

Nem lehet kettejüket összehasonlítani. Macesz olyan okos, mint Einstein -, ugyanakkor öntörvényű. Szeretem, ha embernek, állatnak van akarata. Tiszteletben tartom, és ez viszonzásra talál. Megvan a napirendünk: három-négy séta. Ha kevesebb az időm a szokásosnál, megmagyarázom neki: sajnos ma rövidebbre kell fognunk, mert dolgozni megyek. Néz rám, majdhogynem bólint, indulunk haza.

Viccesen mondom, de komolyan gondolom: olyan, mintha a kosárban egy kis ember lenne. Nagy a szerelem, el van kényeztetve. A vizsla is el volt. Irgalmatlan felelősséget érzünk iránta. Ha egy nap nem úgy viselkedik, ahogy szokott, összeszalad az egész ház: vajon mi baja lehet?!

-g-

Kommentelek

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Cel-eb

Özge hosszú útra indul…

Keserves döntés előtt áll Steiner Kristóf. A doktorok megmondták: kiskutyája gyógyíthatatlan.

* Amikor a legjobb barátomnak, a legközelebbi családtagomnak, a legrégebbi cinkosomnak, utazótársamnak, a lelkem, az elmém, a testem egy ragyogó darabjának kellene búcsút mondanom, elfogynak a szavak – fogalmaz az újságíró, egykori műsorvezető. – Özge évek óta küzd a rákkal, de eddig – hála a vegán és hipoallergén lakomáknak, az évente esedékes műtétnek -, és a kis test hatalmas energiáinak, mindig felépült.

Most azon a ponton vagyunk, ahonnan – az orvosok szerint – nincs visszatérés. Kutyusom épp oly jó étvággyal fal, mint mindig, és háromlábon is lehagy a lépcsőn – ám a bőrén tátongó rákos, mély sebek és daganatok megállíthatatlanul terjednek, és a hosszú évek során kipróbált méregdrága és komplikált, orvosi és természetgyógyászati, külföldről rendelt, barátok által ajánlott módszerek mind-mind kudarcot vallottak.

Tehetetlen és szomorú vagyok, hogy neki, akinek 14 éven át mindent megadhattam, aki mellől sosem tágítottam, akivel minden nehézségen étsegítettük egymást, akivel bejártuk a világot, és aki akkor is mellettem maradt, mikor senki sem, most azt sem mondhatom: “minden rendben lesz” – mert még nem jutottam el oda, hogy elhigyjem, valóban rendben lesz. Nem tudom, hogy lehet rendben, hogy nélküle élek majd. Nem tudom, hogy lehet rendben, hogy nem tudok rajta segíteni. A harmadik orvosi szakvélemény szerint műthetetlen a kutyám, az amputációt nem bírná a szervezete, több feszíthető bőrfelület nincs, hogy kivágják a sebeit – a szakemberek már altatásról, “életminőség csökkenéséről” beszélnek. De előttem ugyanaz az izgatott szemű csoda lény próbál felmászni az asztalra, hogy elérje a reggelimet, akit mindig is ismertem. Hogyan kezdhetnék búcsúzkodni tőle, ha a sebeitől eltekintve egy teljes, egészséges gyermek áll előttem?

Közel 14 éven át az életem minden egyes lépését úgy terveztem, hogyan lesz a legjobb neki. Olyankor is mellettem volt, amikor senki más. Mi lesz velünk egymás nélkül?

-g-

Tovabb

Cel-eb

Mariann a mentett kutyákon is segít

Egy kutyamama megesett, az egyik kölyöknek találtak gazdát, a másikat éppen menhelyre készültek vinni. Így lett Falusi Mariann-nak – nem sokkal Zoli halála után – ismét kutyája.

* Zoli 16,5 évesen, rövid betegség után, a karjaimban halt meg – meséli a Padödö énekese. –

Egy-két napra rá befogadtam egy kutyust, ám meglett a gazdája. – Üres lett a ház, rettenetes veszteséget éreztem. Majd jött Peti, a terrier-keverék. Az ágyamban alszik, luxus körülmények között él, kissé falánk, kéreget. Jól tartjuk.

Rettenetes mozgásigénye van, lelkiismeret furdalást is érzek amiatt, hogy nem sétáltatom eleget. De bárkivel elmegy sétálni -, és akad is vállalkozó. Nyáron kiengedem a kertbe: kergeti a teknősbékáimat. Ahova lehet, magammal viszem, ugyanolyan rendszertelen az élete, mint az enyém. Nincs két egyforma napja.

Bár ivartalanítva van, mégis egy tesztoszteronbomba. Hangoskodik, rohan verekedni. Éppen ezért nem lehet póráz nélkül jönni-menni vele. Több társaságból is kikeveredtünk emiatt.

Ez a kutya senkitől, semmitől nem fél, saját akarata van. De nem baj, mert én szeretem, ha egy kutya önálló. Két vezényszót tanítottam meg: „áll, vár” – a saját érdekében. Ha ezeket hallja, megmerevedik, végrehajtja az utasításaimat. – meséli Mariann, aki egyébként az állatvédő civil szervezeteknek is amikor csak tud, segít. Így a Padödö a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány jótékonysági koncertjein is többször fellépett, így segítve a gazdira váró német juhászkutyákat.

-g-

Tovabb

Cel-eb

Az örökbefogadott kutyákra esküsznek

Mollyt Róza vette észre egy örökbefogadó oldalon, és Kárász Róbert a születésnapjára – 2010. június 19-ikén – meglepte vele menyasszonyát 

  • Hogy “miből is van” Molly?  70-80 százaléka skót juhász, a többi alighanem német  juhász

Hányatott sorsú kutya volt – meséli a tévés szerkesztő-műsorvezető.

Három évesen is alig tudott menni, enni. Egy Baranya megyei faluban, szemétdombon tartották, 50 centis láncra kötve. Azóta békességben, nagy megbecsülésben él velünk. Fizikai rehabilitációja gyorsan megtörtént. Szeretetteljes, bújós kutya -, csak mi látjuk időnként tekintetében a szomorúságot. Hiszen a legmeghatározóbb első három éve nyomorúságosan telt.  

Molly igazi családi kutya: otthonosan mozog az ATV stúdiójában és a fogyatékkal élőket foglalkoztató kávézónkban is. Gyerekeknek nagy barátja, eltűri a nyúzást, még az óvatlan szőrhúzást is. Mindenki szereti, ő pedig lelkesen besöpri a simogatásokat és a becézgetéseket. Mindenhova magunkkal visszük: szigorúan csak kutyabarát helyre megyünk. Ami nem az -, megtanítjuk a szállodát arra, hogy elfogadják négylábú társunkat. 

Róza előző kutyája is mentett volt. Amikor csak tehetjük, önkénteskedünk, népszerűsítjük az örökbefogadást. Mindenkit arra biztatunk, ha kutyára vágyik, tegyen jót és fogadjon örökbe! 

-g-

Tovabb

Események

Nincsenek következő események.

Archívum

Facebook

Copyright © 2017 PetDR.hu