Connect with us

Cel-eb

Özge hosszú útra indul…

Keserves döntés előtt áll Steiner Kristóf. A doktorok megmondták: kiskutyája gyógyíthatatlan.

* Amikor a legjobb barátomnak, a legközelebbi családtagomnak, a legrégebbi cinkosomnak, utazótársamnak, a lelkem, az elmém, a testem egy ragyogó darabjának kellene búcsút mondanom, elfogynak a szavak – fogalmaz az újságíró, egykori műsorvezető. – Özge évek óta küzd a rákkal, de eddig – hála a vegán és hipoallergén lakomáknak, az évente esedékes műtétnek -, és a kis test hatalmas energiáinak, mindig felépült.

Most azon a ponton vagyunk, ahonnan – az orvosok szerint – nincs visszatérés. Kutyusom épp oly jó étvággyal fal, mint mindig, és háromlábon is lehagy a lépcsőn – ám a bőrén tátongó rákos, mély sebek és daganatok megállíthatatlanul terjednek, és a hosszú évek során kipróbált méregdrága és komplikált, orvosi és természetgyógyászati, külföldről rendelt, barátok által ajánlott módszerek mind-mind kudarcot vallottak.

Tehetetlen és szomorú vagyok, hogy neki, akinek 14 éven át mindent megadhattam, aki mellől sosem tágítottam, akivel minden nehézségen étsegítettük egymást, akivel bejártuk a világot, és aki akkor is mellettem maradt, mikor senki sem, most azt sem mondhatom: “minden rendben lesz” – mert még nem jutottam el oda, hogy elhigyjem, valóban rendben lesz. Nem tudom, hogy lehet rendben, hogy nélküle élek majd. Nem tudom, hogy lehet rendben, hogy nem tudok rajta segíteni. A harmadik orvosi szakvélemény szerint műthetetlen a kutyám, az amputációt nem bírná a szervezete, több feszíthető bőrfelület nincs, hogy kivágják a sebeit – a szakemberek már altatásról, “életminőség csökkenéséről” beszélnek. De előttem ugyanaz az izgatott szemű csoda lény próbál felmászni az asztalra, hogy elérje a reggelimet, akit mindig is ismertem. Hogyan kezdhetnék búcsúzkodni tőle, ha a sebeitől eltekintve egy teljes, egészséges gyermek áll előttem?

Közel 14 éven át az életem minden egyes lépését úgy terveztem, hogyan lesz a legjobb neki. Olyankor is mellettem volt, amikor senki más. Mi lesz velünk egymás nélkül?

-g-

Kommentelek

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Cel-eb

Mariann a mentett kutyákon is segít

Egy kutyamama megesett, az egyik kölyöknek találtak gazdát, a másikat éppen menhelyre készültek vinni. Így lett Falusi Mariann-nak – nem sokkal Zoli halála után – ismét kutyája.

* Zoli 16,5 évesen, rövid betegség után, a karjaimban halt meg – meséli a Padödö énekese. –

Egy-két napra rá befogadtam egy kutyust, ám meglett a gazdája. – Üres lett a ház, rettenetes veszteséget éreztem. Majd jött Peti, a terrier-keverék. Az ágyamban alszik, luxus körülmények között él, kissé falánk, kéreget. Jól tartjuk.

Rettenetes mozgásigénye van, lelkiismeret furdalást is érzek amiatt, hogy nem sétáltatom eleget. De bárkivel elmegy sétálni -, és akad is vállalkozó. Nyáron kiengedem a kertbe: kergeti a teknősbékáimat. Ahova lehet, magammal viszem, ugyanolyan rendszertelen az élete, mint az enyém. Nincs két egyforma napja.

Bár ivartalanítva van, mégis egy tesztoszteronbomba. Hangoskodik, rohan verekedni. Éppen ezért nem lehet póráz nélkül jönni-menni vele. Több társaságból is kikeveredtünk emiatt.

Ez a kutya senkitől, semmitől nem fél, saját akarata van. De nem baj, mert én szeretem, ha egy kutya önálló. Két vezényszót tanítottam meg: „áll, vár” – a saját érdekében. Ha ezeket hallja, megmerevedik, végrehajtja az utasításaimat. – meséli Mariann, aki egyébként az állatvédő civil szervezeteknek is amikor csak tud, segít. Így a Padödö a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány jótékonysági koncertjein is többször fellépett, így segítve a gazdira váró német juhászkutyákat.

-g-

Tovabb

Cel-eb

Az örökbefogadott kutyákra esküsznek

Mollyt Róza vette észre egy örökbefogadó oldalon, és Kárász Róbert a születésnapjára – 2010. június 19-ikén – meglepte vele menyasszonyát 

  • Hogy “miből is van” Molly?  70-80 százaléka skót juhász, a többi alighanem német  juhász

Hányatott sorsú kutya volt – meséli a tévés szerkesztő-műsorvezető.

Három évesen is alig tudott menni, enni. Egy Baranya megyei faluban, szemétdombon tartották, 50 centis láncra kötve. Azóta békességben, nagy megbecsülésben él velünk. Fizikai rehabilitációja gyorsan megtörtént. Szeretetteljes, bújós kutya -, csak mi látjuk időnként tekintetében a szomorúságot. Hiszen a legmeghatározóbb első három éve nyomorúságosan telt.  

Molly igazi családi kutya: otthonosan mozog az ATV stúdiójában és a fogyatékkal élőket foglalkoztató kávézónkban is. Gyerekeknek nagy barátja, eltűri a nyúzást, még az óvatlan szőrhúzást is. Mindenki szereti, ő pedig lelkesen besöpri a simogatásokat és a becézgetéseket. Mindenhova magunkkal visszük: szigorúan csak kutyabarát helyre megyünk. Ami nem az -, megtanítjuk a szállodát arra, hogy elfogadják négylábú társunkat. 

Róza előző kutyája is mentett volt. Amikor csak tehetjük, önkénteskedünk, népszerűsítjük az örökbefogadást. Mindenkit arra biztatunk, ha kutyára vágyik, tegyen jót és fogadjon örökbe! 

-g-

Tovabb

Cel-eb

A Korda Villa titka

A Korda házaspár nagy állatbarát. Mindig élt a környezetükben kutya és macska.

Most éppen hárman vannak. Cili, Sono és Fánika úgy élnek a Korda házaspárnál, mint a testvérek. Cilinek eszébe se jut, hogy a kutyáktól tartania kéne, a kutyusoknak eszébe se jut, hogy egy macskát meg lehet kergetni.

– Együtt nőttek fel: mindenki nyolc éves – meséli Balázs Klári. – Cili ide született a KordaVillába, egy hetes volt, amikor a mamáját autóbaleset érte. Cumisüveggel nevelgettük. Sono gyönyörű, fekete belga juhász. Korábban német juhász kutyáink voltak -, hajlamosak a diszpláziára. Idős korukban leestek a lábukról: olyan szívfájdalom egy gazdinak! Azért választottunk belga juhászt, mert az egészsége talán stabilabb. Nagyon eleven, pörgős fajta! Igazából Gyuri kutyája: reggel kiszalad a kertbe, elvégzi a dolgát, visszafekszik az ágy lábához, amíg a gazdi fel nem ébred. De nekem is puszit ad. Fánit, a BishonHavaneset pedig én kaptam Gyuritól.

Mindig vágytam egy kis termetű kutyára. Mindenhova magammal viszem: szeret utazni, társaságban lenni. Sono négy hónaposan került hozzánk, félt autóba szállni, lépcsőn járni. Érzékeny idegzetű, amin sok szeretettel, munkával már sikerült változtatnunk. De Fáninak kötél idegei vannak.

Mélyen alszik, ám ha valaki kinyitja az ajtót, felordít. Persze Sono, de még Cili is jelez: nyugodtan alhatunk velük nyitott ajtónál. Én úgy gondolom, hogy az állatok: különleges világ. Tiszta lelkek, rengeteg szeretetet adnak. Állítom, hogy minden gyerek mellé kellene egy kutya. Kialakulna a napirendje, megtanulna gondoskodni valakiről, felelősséget érezni valaki iránt. Tudom, hogy sok pénz, fáradság -, de megéri.

-g-

Tovabb

Események

Nincsenek következő események.

Archívum

Facebook

Copyright © 2017 PetDR.hu